2008 október 6. | Szerző: Pyle
Sziasztok!
Csak most térek magamhoz.
Augusztusba mondta ki az orvos, hogy PCO.
Csak most kezdem felfogni, hogy beteg vagyok.
De miért? Szeretnék róla tudomást sem venni, de nem lehet.
Bizakodó vagyok.
Azt mondta az orvos, ha lefogyok semmi bajom nem lesz. Ha lefogyok semmi gond nélkül lehet gyerekem. Ha lefogyok…
Ártalmas is lehet az internet. Sok fórumot megnézegettem és mindenhol a meddősség/babával foglalkoznak.
Én még nem tartok ott hogy babám legyen.
Nagy súlyfelesleggel küzdök (164 cm/már “csak” 103) , dohányzom, nem sportolok. Szeretek lustálkodni és sokat enni.
Augusztus óta is így élek.
A minap találkoztam egy rég nem látott barátnőmmel. Megkérdezte mit mondott az orvos. Vázoltam neki a helyzetet: PCO-m van egy kis anyagcserezavarral megfűszerezve.
“Az mit jelent?” – “Valami nincs rendben odabenn.”
Adott egy csomó gyógyszert hogy szedjem és 3-4 hónap múlva menjek vissza. Addig is fogyjak és mozogjak.
“És hogy megy?” – “Sehogy, nem csinálok semmit másként.”
“Miért nem, hisz az életedről van szó?!?”
És igaza van.
Most megpróbálom összeszedni magam a lehető legteljesebb mértékben.
Hisz ez a nyár nem az én nyaram volt.
Kirúgtak az egyetemről, át kellett mennem levelezőre és hozzá kellet fognom dolgozni melette, hogy önellátó legyek valamennyire.
De elköltözni még nem tudok. A szüleimmel élek. Nagyon imádom őket és mindenben mögöttem állnak. De más lenne egy pasival kettesben.
Ebből mi is hiányzik? Ja megvan már! : a pasi!
Ígérem ez az első ilyen szomorkás írásom.
A többi már vidámabb és optimistább lesz.
Addig is legyen szép napod kedves Olvasó!
2008 október 7. | Szerző: Pyle
Sziasztok!
Ma is dolgoztam. Ilyenkor 12 órát dolgozom egyben. Nem olyan rossz ám, mint ahogy elsőre hangzik!
Na szóval. Ott tartottam, hogy változni akarok illetve kell. Általánosságba véve optimista vagyok. De vannak olyan dolgok pl. fogyás, amit optimistán tudom hogy elérem, de ennek érdekében mindig elég csak később elkezdeni cselekedni.
De hogy öszeszedetebb legyek az eddigi összekaparom-magam-és-mindent-helyreteszek-magamban-és-magamkörül próbálkozásoktól, így most leírom, hogy rövid ill. hosszabb távon mit szeretnék elérni.
Holnap azokat veszem át, hogy ehhez mik kellenek.
Szóval a célok:
1. meggyógyulni hosszú távú projekt
2. rendbe rakni a tanulmányi ügyeimet közepes távú
3. anyagilag stabillá válni -> rövidebb táv 2-max 3 hónap
4. találni magamnak egy helyes srácot
Azt mondják sok embernek nincsenek céljaik ezért vegetálnak egy adott szinten.
Én szerintem az is sokat számít, hogy nemcsak a célokat kell tudni, hanem, a miérteket is. Miért akarunk valamit elérni.
Miért?
1. Meggyógyulni: Valaki egyértelműnek találná, hogy ez miért jó. De ha belegondolok abba, hogy így legalább nem kell menszizni, ami elég nagy herce-hurcával jár, hát gondolkodóban esek. Csak sajnos van egy csomó kellemetlen tünetem. Pl: rettentően szőrősödöm. Hülyén hangzik: azért akarok meggógyúlni, hogy ne legyek szőrös ennyire. Na meg azért mert később biztos szeretnék majd babát.
2. Tanár akarok lenni. Lehet hogy tényleg őrült vagyok? Sok ideg, kevés pénz, minden oldalról csak szidják a tanárokat, nagy az elvárás és igazi eszközt nem adnak a kezükbe. Én mégis szeretném. Ahhoz meg kell egy diploma.
3. hát azt hiszem ezt nem kell magyaráznom 😉 adósságrenezés = idegeskedés hiánya
4. hát azt hiszem ezt sem kell magyaráznom 😉
Mára ennyit mert holnap is 5kor kell kellnem.
Jó éjt mindenkinek!
Oldal ajánlása emailben
X